Prológus

Mary Kate



Nagyon igyekeztem, mert már így is késésben voltam. Nem túl jó pont, rögtön az iskola első napján elkésni, de tegnap este elfelejtettem beállítani a vekkert. Lerohantam a lépcsőn, felkaptam az ajtó mellől a táskám, és kiléptem a szeptemberi napsütésbe. Mivel Jenna még áprilisban elkobozta a jogsimat , nem tudtam kocsival menni, bár az is igaz, hogy a régi Range Rover helye a mai napig üresen áll a garázsban. Kifordultam a főútra, majd a Josh Carter E. Abe iskola felé vettem az irányt. Útközben több osztálytársam kocsiját is láttam elmenni magam mellet, de egyik sem állt meg , mint tavaly ilyenkor tette volna. Keserű mosollyal baktattam tovább, mikor egyszer csak valaki megfogta a vállam. Rémülten pördültem meg, majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.
- Áá, Jeremy... Megijesztettél. -mondtam, miközben feltoltam a napszemüvegemet a hajamra.
- Bocsi.. - mosolyodott el kisfiúsan - Gondolom te is a suliba mész.
- Ahamm. - bólintottam - Gondolom te is.
- Igen, oda. Nem zavar ha veled megyek? - kérdezte.
- Nem, persze, hogy nem. - mondtam, miközben visszavettem a szemüvegem, és újra a suli irányába fordultam. - Jeremy! Jössz már? - szóltam rá, mikor még mindig bambán ácsorgott, és én már lépésekkel előtte jártam. Ő észbe kapott, és gyorsan utánam eredt. Szegény srác próbált társalgást kezdeményezni de én a gondolataimba merültem, így pár egyszótagos válasz után feladta, és némán sétált tovább. Tíz perc múlva oda is értünk az iskolához, Jer pedig átcsapódott a saját barátaihoz. A szokásos klikkek, a szokásos helyükről, a már szokásossá vált nézésükkel mértek végig, ahogy átvágtam az aulán. A szekrényemhez siettem, hogy megnézzem az órarendemet, amit Ashley ragasztott bele tegnap előtt, az évnyitón.  Elméletben európai történelemmel kezdek, úgyhogy gyorsan beakartam érni a terembe, hogy elfoglalhassam a leghátsó padok egyikét. Ahogy becsaptam a szekrényem ajtaját, Jasmine tűnt fel mögötte.
- Szia! - ugrott a nyakamba - Jajj, úgy hiányoztál! - pörgött tovább.
- Szevasz.. - öleltem vissza - Héjj, Jasmine, nem szaladok el ha elengedsz... - céloztam arra, hogy lassan megfojt.
- Juj, bocsi! - nevetgélt, és belém karolt. - Nekem is európai történelmem lesz, és tudom, hogy neked is mert Ashley adott egyet az órarendedből, és Elena is kapott egyet belőle, és ő is mindjárt jön! -hadarta el egy szuszra. Ezek után magával húzva, becibált a terembe. Mint az előbb mondtam, hátulra akartam leülni, de ez vele képtelenség. Ledobta magát az első padba, engem is magával rántva.
- Azt a helyet foglald le Elenának! - mutatott a mellettem lévő székre. Én oda pakoltam a táskámat, és Jasmine felé fordultam, hogy érdeklődjek a szünete felől, bár így is betéve tudom, mert minden nap felhívott és elmesélte, hogy látott egy srácot a parton, és íííírtóózatosan tetszett neki. Mielőtt megszólalhattam volna, ő felpattant és oda billegett az ajtóhoz. - Elena!! - ugrott az ő nyakába is. El melegen elmosolyodott és megsimította a hátát. Ahogy Jas elengedte , ő felém kezdett oldalazni, de erre nem volt szükség mert Jasmine eleve felém akarta ráncigálni. Leültek a két oldalamra, és Elena megsimította a karom. Elmosolyodtam, és visszatértem az eredeti ötlethez, és megkérdeztem Jasmine-t.
- Uhh, hát nagyon jóó... - pirult el.
- Volt valami azzal a sráccal? - kérdeztem nevetve.
- Hát éppen...igen! - és itt kezdődött el az áradozása arról, hogy mennyire aranyos volt a fiú (Jason) amikor Jasmine véletlenül pont hasba trafálta egy kis fagyival. Fél füllel rá figyeltem, de a gondolataim nagyon messze jártak. Pontosabban egy hídon...aztán a vízben. A csengő hangja szakított ki a képzelgésemből. Annyiról maradtam le, hogy Jas már rég befejezte az áradozást, és most feszülten, védelmezően álltak fel mellettem Elenával.
- Nézd már, itt van az alkoholista... - mosolygott rosszindulatúan Jessie.
- Takarodj innen.. - mondta Elena.
- Miért? - képedt el - Én csak meg akartam kérdezni Mary Kate barátunkat, hogy nem kér e egy kis whisky-t? - váltott vissza. Lassan én is felálltam, mosolyt kényszerítve az arcomra.
- Nem, köszönöm, nem kérek. - mondtam Jessie-nek - Tudod elég volt a reggeli sör is. - láthatóan meglepte a válaszom, és éppen nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, de Mr.Drop szakította félbe.
- Valami baj van Ms.Jessen? - kérdezte hidegen.
- Nem, semmi, semmi tanár úr! - villantott rá egy mosolyt, és himbálta arrébb magát. Mi, a lányokkal leültünk, és elkezdtük a jegyzetelést, mert Mr.Drop azonnal diktálni kezdett. Tény és való, hogy soha nem volt egy kíméletes tanár, már megszoktuk.
 Halk kopogás hangzott fel, majd kitárult az ajtó, és belépett Ő.







Remélem, hogy tetszett.
Hozzászólni ér, és nagyon örülnék neki, ha kapnák véleményt!
xoxo.: Mary Kate