2. fejezet ~ Telihold

Damont meglepte a meghívásom. Eddig a percig én sem voltam biztos magamban, de ahogy átlépte a küszöböt, tudtam, nem dobhatom ki. És nem is lettem volna rá képes, okom sem volt. Gyorsan végig gondoltam a dolgokat, majd megszólaltam.
- Az elsősegély doboz a fürdőben van. Mindjárt ide hozom, és ... kérsz esetleg egy teát?
- Tea? Nem köszönöm. Nem az én stílusom... - rázta a fejét vigyorogva. Bólintottam egyet, és lassan felcsoszogtam a lépcsőn. A dobozt a mosdó alatt találtam meg, ezért gyorsan visszamentem, nehogymár elvérezzen nekem. Rámutattam a kanapéra, és ő engedelmesen leült. Először a háta mögé álltam, de onnan nem értem el jól a sebet, ezért inkább mellé térdeltem. Kisimítottam egy,két kósza tincset a homlokából, majd óvatosan a sebre nyomtam a fertőtlenítő szeres vattát. Ő egy kicsit sem szisszent fel, csak mereven nézett maga elé. Mikor végeztem, egy ragtapaszt illesztettem óvatosan a vágásra és beletúrtam a hajába, hogy a félre simított szálak vissza kerüljenek a helyükre. Ekkor felpillantott rám, olyan átható tekintettel, hogy belevörösödtem. Felpattantam és kisétáltam a konyhába, hogy csináljak egy szendvicset. Éreztem, hogy ő ott áll mögöttem, ezért törvényszerűen még idegesebb voltam... Sikeresen elvágtam az ujjam. A kés hideg pengéjének érintésére felnyögtem, majd végig nézve ahogy a vér kicsordul, felé fordultam.
- Adnál egy ragtapaszt nek... - nem tudtam befejezni a mondatot. Olyan gyorsan termett előttem és fogta meg a vérző ujjam, hogy elállt a szavam. Ő közelebb hajolt a sebhez, és én ekkor ájultam el.


+*+*+*+


Lassan nyitottam ki a szemem. Valami puhán feküdtem, és az ujjam is be volt kötözve. Mikor kitisztult a kép, láttam, hogy a kanapén fekszem, az ujjamon ragtapasz, és Damon Salvatore se hiányzott a képből. Ott ült a fotelben, teával a kezében, és a családi képeket nézte. Hirtelen pattantam fel, és a kanapé másik oldalára vetettem magam.
- Mary Kate? - hallatszott Jenna néni hangja.
- Jenna! - ugrottam a nyakába.
- Végre felébredtél! - mosolygott - Damon mindent elmesélt. Mondta, hogy elvágtad a kezed, és a vér látványától elájultál. Nem csoda azok után ahogy végig nézted, hogy Damon elesik és lefejeli a lépcsőt. Nagyon kedves volt tőled, hogy segítettél neki! - bólogatott. Mi? De ez nem így történt! Damon felé fordultam, de kár volt a nagy igyekezet, ott állt mögöttem.
- Azt hiszem, hogy én most megyek. - nyújtotta át a csészét Jennának. Én az órára sandítottam, ami 23:38-at mutatott.
- Kikísérlek. - mondtam és vele együtt mentem az előszobába. Mikor éppen kiakarta nyitni az ajtót, a keze után kaptam, megakadályozva, hogy bármit is tegyen. Ő mérgesen pillantott felém, és rántott egyet a karján. - Mi volt ez?
- Mi van? - fürkészett összehúzott tekintettel.
- Nem vagyok hülye, tudom, hogy mi történt. Nem a vér látványától ájultam el, és te nem lefejelted a lépcsőt. Mi volt ez? - de mielőtt válaszolhatott volna , minden fény kihunyt. Jenna néni kiáltása hallatszott a nappaliból, és ha eddig nem kapaszkodtam volna eléggé Damonbe, most már biztos, hogy de. Ő a nappali felé kezdett húzni, és pont félúton ütköztünk össze Jennával. Mérhetetlen aggodalom csengett a hangjában.
- Maggie! - mutatott fel a lépcsőn. Mindannyian felvágtattunk a lépcsőn, és becsapódtunk a húgom szobájába. Jenna letérdelt az ágya mellé, és szorosan magához ölelte.
- És Ashley? - indultam volna az ő szobája felé, de Damon visszatartott.
- Átment Justinehoz, és ott is alszik. - mondta Jenna.
- Valakinek akkor is le kell mennie, és visszakapcsolni a biztosítékot... - Damon az ablakhoz sétált, és az eget nézte.
- Ez nem egyszerű áram szünet. - mutatott fel. Jenna odaszaladt az ablakhoz és ő is elkezdte azt a pontot bámulni mint a fiú - Hidd el, a biztosítéknak semmi baja. -csóválta a fejét. Én is odafurakodtam, és felnéztem az égre. Telihold volt. De nem egyszerű telihold. Gyűrű volt körülötte, és még vérvörös is volt. Mint egy vérbe áztatott gombolyag magasodott a láthatáron. Először Jenna rémült, majd Damon feszült arcára pillantottam.
- Jenna mi folyik itt?! - kiáltottam. Ő kinyitotta , kicsivel később pedig össze is csukta a száját. Ezt elismételte tízszer, és csak ezután látott hozzá. Magyarázott valamit a druidákról, meg a boszorkányságról, majd vett egy nagy levegőt és kimondta.
- Boszorkány vagy. - nézett keményen a szemembe. - Én is az vagyok. A nagyanyád is az volt. És Damon sem egy egyszerű ember, de erről majd később. Azt is tudom, hogy mi történt valójában. Megnyilvánult az erőd. És most el akarnak kapni. - én remegve rogytam a padlóra, és homályosan néztem rá.
- És...és anya? Ő is...?? Vagy apa...?
- Nem, ők nem. - rázta a fejét. - Gyere ide! - veregette meg a békésen szuszogó Maggie mellett az ágyat. Lassan odasétáltam, és még mindig remegve bújtam oda Maggiehez. Jenna mindkettőnket átölelt és jelzett Damonnek, hogy őrködjön. Sírva nyomtam egy puszit húgom hajába, és nagynéném egyik percben nekem suttogott, aztán Damon felé artikulált. Mikor már nem volt több könnyem, odabotorkáltam az ajtóhoz, és Damonre néztem. Ő ugyanúgy a fülem mögé simított egy tincset, mint ott, a lépcsőház előtt. Én lehunytam a szemem, és suttogtam egy halk köszönömöt. Bólintott, de mikor kaparászást hallottunk, hátrébb lökött, és védelmező pózba vetette magát. A hang lassan elhalt, és az ő izmai is kiengedtek. Visszakísért az ágyhoz, és lassan leültetett a szélére.
- Jenna. Komolyan beszéltél? - néztem nagynénémre.
- Teljesen. - mondta a távolba bámulva. Egy perc csönd után kitört belőlem a hisztérikus nevetés.
- Boszorkányok!...mágia!...hahah...természetfeletti!.. - csapkodtam a térdem. Jenna szomorú tekintettel csóválta a fejét, majd lehajtotta. Damon megintcsak, emberfeletti gyorsasággal termett előttem és fogta meg a két vállamat. Ettől csak még jobban nevettem, és behunyt szemmel ringatóztam.
- Mary Kate! Mary Kate!! MARY KATE!!! - hallottam Damon kiáltásait, de csak akkor hagytam abba a nevetést mikor megrázott. Lassan újra visszakerültem a valóságba, és felfogtam, hogy ez véresen komoly.
- Sajnálom.. - mondtam. Jenna csak egy kis mosolyt villantott rám, Damon pedig megint bólintott. Felálltam és kinéztem az ablakon. A hold még mindig ugyan olyan volt mint eddig. Óvatosan körbejártam a szobát, nehogy felébresszem Maggiet, majd megállapodtam a polcon lévő óra előtt.
23:59. Pislogtam egyet.
00:00.
Egy ablak betört.